1956 végén a Bolyai Tudományegyetem filológia-történelem karának tanévzáró ülésén megjelenik Bányai László, aki beszédében kitér arra, hogy mennyire elhanyagoltak a Házsongárdi temetőben pihenő magyar írók, tudósok sírjai, és illene, hogy a magyar irodalom tanszék gondozásába venné ezeket. Ezt a feladatot Dávid Gyula és Varró János irodalomtörténész, valamint Lakó Elemér nyelvész aspiránsokra bízzák. -> 1956. november 1.
1956. november 1.
Halottak napján a Házsongárdi temetőben a Bolyai Tudományegyetem több diákcsoportja is kimegy a magyar történelmi sírokra világítani. Az egyik csoport Dávid Gyula tanársegéd vezetésével megkoszorúzza néhány magyar irodalmi személyiség sírját, egy másik csoport előtt pedig Bartis Ferenc egyetemi hallgató elszavalja Reményik Sándor "Ahogy lehet" c. versét. (A "temetői tüntetésről" másnap beszámol a Szabad Európa Rádió is.) -> 1957. március 11.
1957. május 22.
A kolozsvári 3. sz. katonai törvényszéken megkezdődik a ."nyilvános izgatással" vádolt, március 12-én letartóztatott Dávid Gyula egyetemi tanársegéd és a március 19-én letartóztatott Páskándi Géza egyetemi hallgató, költő pere. A június 13-i tárgyaláson "nyilvános bujtogatás" vádjával (Dávidot valójában a Házsongárdi temetői megemlékezés, valamint a magyar forradalommal való rokonszenvnyilvánítás miatt, Páskándit pedig azért, mert a Várhegyi-féle diákszövetségi programot támogatta és azt kiegészítette) 7, illetve 6 év fogházbüntetésre ítélik őket. (A tárgyaláson több meghívott egyetemi oktató is részt vesz - a cél nyilvánvalóan a magyar értelmiség megfélemlítése. A védelem részéről felolvassák Balogh Edgárnak a Bolyai professzorának, és Bányai Lászlónak, a volt rektornak a levelét, amelyben igazolják, hogy Dávidék nem tüntetni mentek a Házsongárdba.) Dávid Gyula 1964. március 9-én, Páskándi egy fél évvel korábban szabadul.
